Dr. Sós Tamás

2012. február 08.

Ángyán után vidékpolitikai hátraarc: az LMP birtokkoncentrációs törekvéseket lát

 Az agrárkormányzat már többet beszél a birtokméret növelésről, mint a kormányprogramban szereplő családi gazdaságokról, miközben egyre több aggodalomra adnak okot a nemzeti vidékstratégiával (nvs) kapcsolatos kormányzati lépések – állítja közleményében Szabó Rebeka, az LMP országgyűlési képviselője. A legutóbbi nyilatkozatok alapján az nvs februárban kerülhet az Országgyűlés elé, miközben végrehajtási keretprogramját, a Darányi-tervet már január közepén bemutatták, anélkül, hogy maga a jogszabály beterjesztésre került volna.

A vidékpolitika irányainak meghatározásában kulcsszereplőnek számító kormányzati tisztviselők váratlan elbocsátása és az nvs atyjaként számon tartott Ángyán József három nappal a Darányi-terv bemutatása után történő lemondása is sokat rontott a kormány vidékfejlesztési programjának hitelességén – írja közleményében az LMP politikusa. „Egy olyan párttól, amelyik 2010-ben a vidéki szavazóktól lényegesen nagyobb bizalmat kapott, mint a fővárosiaktól, ennél sokkal többet vártunk” – teszi hozzá.
Az LMP szerint a Darányi-terv tartalmát illetően az egyik kulcsfontosságú megoldandó probléma, a földbirtok-politika körül is jelentős bizonytalanság érezhető. Gyanakvásra ad okot a kormány szándékait illetően, hogy az NFA a meghirdetett hatvanötezer hektár állami földnek idén február 3-áig mindössze a felét írta ki. Tehát harminckétezer hektárt még mindig nem sikerült meghirdetni, pedig a jövő hónapban már vetni kellene ezeken a földeken. A Darányi-tervben emlegetett Fiatal Gazda Program fontos, de a vidék elöregedése ellen kevés – állítja Szabó Rebeka. A birtokméret növelésről több szó esik a tervben, mint a kormányprogramban szereplő családi gazdaságokról, az üzemszabályozási program pedig egyelőre csak kérdésekből áll. Különösen aggasztó, hogy a földvásárlási moratóriumból már csak két esztendő van hátra, ami a folytatódó kormányzati késlekedés és a különféle érdekcsoportokkal történő huzakodás esetén – erre az előzmények alapján sajnos komoly esély van – biztosan kevés lesz egy hatékony, az élelmiszer-önrendelkezés, a természeti erőforrások és a vidék népességmegtartó képessége szempontjából is stratégiai fontosságú termőföld-védelmi program kimunkálására és végrehajtására.
A még meg sem született vidékstratégia fellazulása viszont az LMP szerint már megkezdődött: a kiszivárgott hírek szerint a kormány már nem a családi kisbirtokokra, hanem az „ésszerű birtokméret” kialakítására és a középgazdaságokra kíván koncentrálni a támogatások odaítélésénél. Vagyis újra a birtokkoncentrációt ösztönzik (ugyanúgy, mint az eddigi kormányok), miközben egyébként kisbirtokokon is lehet versenyképesen termelni (például bioterméket, gyógynövényt stb.). Az, hogy melyik birtokméret versenyképes, az egyrészt a gazdálkodási módtól, másrészt a támogatások szerkezetétől függ. Az LMP szerint ugyanakkor teljes iránytévesztést jelez, ha a nagybirtokra optimalizált – és a kormányközeli lobbisták által érinthetetlennek minősített – támogatási rendszerhez próbálják igazítani a birtokstruktúrát. Ez az út nem vezet sehová – szögezi le a képviselő. Ráadásul az eddigi folyamatok alapján az is egyértelmű, hogy minél nagyobb az átlagos birtokméret, annál kevesebb embernek ad munkát a mezőgazdaság. Ha a kormány ebbe az irányba indul el, azzal az LMP szerint feladja azt az agrárprogramot, amit a választások előtt és a kormányprogramban lefektetett.